Idén júliusban tartottuk a már hagyománnyá vált Prímafitt Balaton kerülő bicótúránkat. A szervezés végére 13 fővel vágtunk neki a túrának. A két főszervezőnk közül sajnos Martina nem tudott végül eljönni velünk, így Gabi lett a csoport Főnije. Ezúton is köszönjük a szuper szervezői munkát!
Kenesén volt az első nap a találkozó, de páran már a nulladik napra Erika vendéglátását élvezve bemelegedtünk egy kis meggy sörrel a hosszú útra.
Az az igazság, hogy kellett is a melegedés, mert az előző napok kánikulája nem tartott ki a hétvégéig, és pénteken-szombaton a nappali hőmérséklet 20-23 fok körül volt. Attól nem kellett tartanunk hogy leégünk az első két napon, de attól, hogy elázunk már tartottunk. Szerencsére az idő kegyes volt hozzánk, és pár cseppel megúsztuk a három napot.
Szombaton Kenesén találkozott a banda, sokan vonattal, vagy kocsival érkeztek, de Hajni reggel 5 órakor indulva bemelegtés gyanánt letekert Székesfehérvárról Kenesére. Ő lett a csapat sztahanovistája. 🙂 Erre a napra közel 90 km várt még ránk. Balatonbogláron a strandon ebédeltünk, és elkészült a kötelező fotónk is. Mivel sokan megjegyezték, hogy “Nézd milyen egyforma zöldek!” ezért Zöldikék lett a 2017-es csapatnevünk.
Ezután kemény tempóban haladtunk tovább, hogy Balatonmáriafürdőn odaérjünk a pizzériába időre vacsorára, mert a szállásunkat is el kellett még foglalnunk előtte. A szállás pár kilóméterre volt az étteremtől Balatonkeresztúron, egy lovas panzióban. Nagyon tiszta, és szép környezetben volt a panzió, párszáz méterre a főút mellett. Csilla, Bea és Ancsa problémával ütközött szembe a szobájukba belépve, mert egy dohányzó apáca csúfos tekintete meredt rájuk. 🙂 Ezt egy alapos hadművelettel éjszakára a zuhanyzó magányába rejtették. De kár hogy nem fotóztam le! Az esti vacsi után 11 órakor nem maradhatott el párunknak a fagyi sem.
Másnap reggel meglátogattuk a híres minden “e” mentes Rácz Pékséget Balatonkeresztúron, ahol a nagy lakmározás közepette jutott eszünkbe, hogy a reggeli tornánk elmaradt. Hajni javaslatára (írtam már, hogy sztahanovista) útközben megálltunk, és minden ott menő gyalogos, biciglis, motoros, autós és vonatos örömére az út mellett egy füves területen lenyomtunk egy rövidített tornát. Szóval ezt is kipipáltuk! 🙂 Köszi Hajni hogy kemény voltál, jól esett a torna!
Keszthelyen megálltunk egy fotóra, majd a nap egyik legfontosabb állomáshoz érkeztünk Gyenesdiásra, A Bringatanya Fagyizóhoz. Na ezt próbáljátok ki! Ők nyerték a 2017 év Balaton fagyiját a Festeticsék mandulás csókjával. ISTENI!!!
Szombaton csak 47 km volt a táv, de volt egy-két “fincsi” emelkedőben részünk. Badacsonyban volt a szállásunk egy elég retró helyen. Nyolcan voltunk az egyik, öten a másik szobában, mindössze egy zuhannyal. Ennek is megvolt a hangulata, olyan koleszos feeling-ű volt. A szállást elfoglalva, Erika javaslatára (ezt nem hagyhattam ki!) megmásztuk a 467 lépcsős utat ami a Badacsony legszebb kilátójához vezetett. Kemény volt a mászás, de ezért a látványért megérte. 🙂 Köszi Era!
Vasárnap ismét hosszú út várt ránk vissza Keneséig. Viszonylag mindenkit hamar kivetett az ágy, szerintem a retró ágy “kényelme” miatt, ezért nyolckor már úton is voltunk. A Tihanyi Kislevendulás mellett fantasztikus kilátással tekertünk az északi oldalon. Csopakon álltunk meg ebédre, ahol végre igazi hekket ehettem, majd Alsóörsön volt a következő pihenőnk. A tervezettnél hamarabb érkeztünk vissza Kenesére, és mivel aznap már 25 fok körül volt a hőmérséklet, balatoni láblógatásra is jutott időnk.
Zárás képpen pedig 217 km után Era nyaralójában szilvás sörrel zártuk le az idei bicajtúrát. Szuper volt ez a három nap, reméljük jövőre mégtöbben csatlakoztok: 🙂
